Gyűlölet és együttműködés, Kossuthtól Dubajig

„Az, hogy a Rákosrendezőnek nevezett MÁV területtel történjen valami, ami az ország lakóinak az érdekét szolgálja, helyes törekvés a kormány részéről. Úgy látszik, hogy a Csipkerózsika álmát alvó fővárosi vezetésnek is kellett egy lökés ahhoz, hogy eszébe jusson: éppen ő is megvásárolhatná a szeméthegyekkel dúsított környéket és elindíthatna ott valami értelmes fejlesztést.

De ez a példa is jól mutatja sajnos, hogy az együttműködési készség hiánya hogyan fékezi a fejlődést hazánkban.

Miért nem az a normális menete egy ilyen ügynek, hogy a kormány és a főváros leül egymással tárgyalni és megpróbálnak megállapodni valami épkézláb közös elképzelésben a területre vonatkozólag? A kormány részéről szükséges és illendő is bevonni a budapesti vezetést egy ilyen projektbe, ha van elővásárlási joga, ha nincs.

Igaz, biztosan él a gyanakvás a kabinet oldaláról abban a tekintetben, hogy minden komolyabb fővárosi beruházással kapcsolatban ellenállást tanúsított a Karácsony Gergely vezette város és az előző ciklusban fontosabbnak érezte az áldozati szerep fenntartását, mint a megegyezést a politikai ellenfélnek tekintett kormányzattal. Elfogadhatatlan és indokolhatatlan tiltakozást folytattak a Liget programmal kapcsolatban, amit aztán az élet cáfolt meg: a lepusztult Városliget újjászületett, világszerte elismert és díjazott, szép és különleges kulturális intézmények jöttek létre az ország javát szolgálva (hasonló történt az üres és leromlott állapotú területeken épült Atlétikai Stadionnal, MVM Dómmal és a korábban elkészült Duna Arénával is.) 

Ugyanez zajlik a Budai Vár rekonstrukciója kapcsán is, ami persze vitatható, de a kormány által támogatott koncepció is vállalható, és biztosan a főváros különlegesen szép részeit gyarapítja majd, ha egyszer elkészül.

Nyilván él a gyanakvás a fővárosi vezetésben is a másik fél iránt, hiszen a kormány nehezített a helyzetükön az adóelvonásokkal. A Lánchíd rekonstrukciója komoly vitákat szült, a Közlekedési Múzeum és a Természettudományi Múzeum ügye az ígéretek ellenére megoldatlan – ráadásul folyamatosan és értelmetlenül fenyegetőzik a kabinet a vidékre költöztetéssel –, a Nyugati tér rendezési terve ad acta került stb. Él tehát a kölcsönös gyanakvás egymás iránt, ami a fejlődést gátolhatja Budapesten is.

Ebben a kérdésben én a fővárossal értek egyet. A mini-Dubaj koncepció egyik legnagyobb gyengéje, hogy a legitim fővárosi vezetés és közgyűlés nemet mondott rá. Az építészeti szempontok és jogszabályok háttérbe szorítása, a mecsetépítés lehetősége, a belgrádi rossz példa riasztó hatása csak hab a tortán ahhoz képest, hogy az érintettek, a főváros képviselői nem akarják az erősen kétséges kimenetelű beruházást.”

Nyitókép: MTI/Ali Haider